Egy hete melegedem a magyarországi klímában, s most már úgy érzem nem csak testben érkeztem haza, hanem lélekben is. Nem vágyom vissza Leidenbe, szeretném az itthoni kihívások felé fordítani az figyelmem.
Többen kérdezték tőlem, hogy mi a nagy konklúzió, a levonható tanulság, amit e félév alatt sikerült külhonban leszűrnöm.
Mostani, posztErasmus fejem arra szeretné emlékeztetni jövőbeli, gondterhelt fejemet,hogy nem kell ragaszkodni valamihez csak azért mert megszokott. Észben kell, hogy tartsam, honnan jövök, mire építhetek. Élni és boldognak lenni bárhol lehet, s a megoldatlan dolgok akárhol kísértenek.
Légy bátor.
Ennyi hát.
Napsütés, búcsúzás, ölelések, sütemények, tervek, sms-ek.
Sírni majd a repülőn.
Holnap már Budapest.
Hetek óta nem tett semmi olyan lelkessé, mint az a műanyag zacskó, amiből porszívóval ki lehet szívni a levegőt, így a ruháidat b 75%-kal kisebb helyen tudod tárolni. Talán még is képes leszek hazamenni :D